Tweejë vrààwën
Ik zén në sjansààr. Ik hém tweejë vrààwën: ‘n “gëwóuwën” vrààw (as gë dè gëleujëft dan déngt mèr gààw iets andërs, gëwóuwën is ècht niej óp heur van toepassing) en ‘n kösvrààw. Mi d’eejën hém ik avvëntoe séks en d’andër bëtauwël ik gëreegëld mi dienstësjéks. Dè klingt veulë vërwarrëndër as dè ‘t ien feitën is.
Dë jéstë, mén èègë vrààw, ien dë volksmónd (en vural ien dë ménnë) bèètër gëkénd as “die van ós”, al weujërdt zë zóuwë èègëlëk nie heejël gèèrë gënoemd, mè dör kan ëkik gén rèè’ëning mi gòn hààwën, want dè is al zóuwë sins jauwër en dag. Dè’s ‘n ottómatismë. Die van ós is die van ós: ‘n vrààw wor gë óp kunt bààwën, ‘n vrààw um van të hààwën. Ik mag heur përtang nie as vazèllëfsprèè’ënd bëschouwën, al lékt ‘t sóms wöl of zë vazèllëvës pròt. Jóng, diejën tèttër sti va zë lèèvë niej stil. Vërmoeiend, mèr ‘t wént, al zén ik nog alté na heur “èn- en ötknöpkën” èn ‘t zuuj’ën. Giestërënààvond ien béd nog, mèjè, ien feitë zén dè ölliej zàà’ës niej.
Tën twéddë hém ëk dus ók nog ‘n kösvrààw. Dauwër hém ik nog veulë meejër leejëd meej, al kumt zë alleejën téstààgs. Vleejë wèèk hém ik nog në nattën dwèèl ien ménnë nèk gëkreegën umdè'k mén vuujt nie ha afgëvèègd vurdè'k binnëkwààm. En hèrd prauwëtën dè die kan! Ë lëwèèt! Ik hém zë nëm bénààm gëgóóvën: Madam Claxón. Teegën dè Madam Claxón gëdòn hi mi kössën, tuujtë mén óuwërë lék zot! Ik zwèèr ‘t öw, dan mag ëkik mén tweejë hèènë’ës nog kussë mi die van ós heur zòòcht stèmmë’ën.
Madam Claxón hémmëw nöw al èttëlë’ë jauwërë óp ós kap en óndër ós dak, mér heur vurgangstër dè was nog ‘n andër pauwër mààwën. Dör ha'k óp dën duujër schrik van! Pas óp: ë prónt vrammës, of bèètër gëzeed ë fèrm mèskën, want dè was nog ë jóng dink. Toch ha zë al lààst van vapörkës lék ‘n vrààw mi wa lèèftéd diej ien dën óóvërgang is. Vón ëkik dè èrg? Neejët nóndëdzjuuj, want zë ha bëkans alté alleejën ë wit marcéllë’ën èn. Mè mè, ik krijg ‘t ‘r nog bënààwd van as ‘k ëróóvër prauwët. Toen ien diejën tijd kreeg ‘k ër ók sóms “onkuisë” gëdààchtë bé as zë köstë, zee’ër as zë mi heurën aftré’ër beezëg was.
Babbëlën di zë nie veul, bëhallëvë toen, diejën eejënë keejër. Ik weet ‘t nog goewd. Zë was èn ‘t afstoffën. Ik zauwët óp dë zèètël en ik ha dën tillëvieziej ópstòn. “Witse” was ëróp. Ienjéns drèèjdë zë heur èègën um. Zë ha nog nóuwët meejër as vijf wóuwërdën ààchtëreejën teegë mé gëzeed.
“Tis dë mómènt um dë përféctë móuwërd të pleegën,” zi zë. “Kékt ës buitën! ‘t Vriest zó hèrd dè dë ijspeegëls èn dën óndërkàànt van öwën ottó hangën. Ik zou ër zómè jénnë kunnën afbrèè’ën en ien öw hèrt of ien öwë fak stèè’ën. Dörnàà zou ëk al öw tààn öttré’ën, öw ien klèèn stukskës snij’ën, ien dën ottó springën en öw gòn vójjërën èn dë vèrrë’ës va mén bruujër. Die frèètën allës, die bjéskës, en rap. Mi huid en hauwër. Lijk foetsie en ‘t móuwërdwààpën is al lang gësmoltën teegën dè zë öw missën.”
“En wor is dè zjuust dè öw bruujër wónt?” zi die van ós van ààchtër ménnë rug ...
Danny VANDENBERK
Artikel delen
Volg ons op Social Media
Nieuws insturen
Zelf Lommels nieuws insturen? Dat kan via lommelsegazet@telenet.be
Lees meer over Prauwët van Danny
Over horen
Gëklingel en gëklangël
Rebel op rust
Ambiesies